2013. augusztus 19., hétfő

Dark Stories - 1. fejezet

Ki sejtené, hogy Los Angeles a Hatcher klán egyik szülővárosa? Az emberek közül kevesen tudják ezt és igyekszenek titokban tartani, hogy ők vigyázzák az álmaikat is. Remek kis család ők. Nem létezik olyan lény, aki nem tartozna közéjük.... 

A vérvonal ősi eredője Lucian, aki egy tiszta vérű vámpír és egy félvámpír gyermekeként látta meg a napvilágot. Szüleit pár éves korában ölték meg és néhány hű szolgájuk segített megmenekíteni őt a kegyetlen ellenségeik elől. Sokáig üldözték őket, míg egy rokonuknál megtudták húzni magukat.

Bár apja vérvonalából származott, Lucian képtelen volt megbízni a férfiben és inkább szolgáira támaszkodott. Így cseperedett fel és vált lassan férfivá. Még gyerek volt, mikor elindította vérvonalát. Vérének öröksége 5 részre oszlott: A sajátjára és 4 utódjára, Damian-re, Otis-ra, Saber-re és Leon-ra.

Ők öten megállíthatatlanok voltak. Lucian vérvonala utódaival együtt napról-napra nőtt, ők pedig hűségesen szolgálták őt. Egy nap, mikor elérkezett az idő, vérvonalával együtt felkeresték azokat, akik 25 évvel korábban megölték a családját és az utolsó szálig ki irtották őket, kivéve egy pár hónapos csecsemőt.

A baba magára emlékeztette, ezért elhatározta, hogy magához veszi és felneveli, ezzel is tovább tartva rettegésben azt a néhány családtagot, akik nem tartózkodtak ott. A gyermek imádta Lucian figyelmét és szomjazta a tudást, ezért mindenre megtanította, amit csak tudnia kellett.

Bár szerette a gyermeket, mégsem volt teljesen boldog: A fiú nem az ő vér szerinti utóda volt és tudta, hogy a Vének Tanácsa sosem fogadná el őt. Lucian titkon egy olyan utódra vágyott, aki teljes mértékben örökli az ő képességeit és ha vele valami történne tovább vihesse a vérvonalat.

Míg elégedetlenül élt a világban, valami történt. Egyik alkalommal találkozott egy gyönyörű tiszta vérű vámpírnővel és beleszeretett. Boldog volt, mégis hiányolta örökösét. Hamarosan megtörtént a csoda: Asszonya állapotos lett és 9 hónap múlva egy fiúgyermeknek adott életet.

Boldogsága immár teljes volt. Gyermeke életerős volt és ahogy felnőtt, vonzotta a nőket. Egyik mellett sem tudta lekötni magát. Nem volt olyan, aki igazán ínyére lett volna. Minden éjjel mással volt. 


Mostoha fivére, Sukwon teljesen más volt. Ő volt az, aki támogatta atyját minden helyzetben. Mindig is céltudatos és család centrikus volt. 

Bár Lucian látszólag boldog volt, legbelül tombolt. Vér szerinti utóda megszegett rengeteg szabályt, sőt ártatlanok halálát okozta, amivel magára haragította a Vének Tanácsát. A bűnéért vezekelnie kellett. Azért, hogy ne árthasson senkinek, egy távoli országban lévő családi kriptába zárta Minho-t, hogy ne árthasson senkinek.

A hatalmas csalódás után többé nem akart hallani utód nemzésről. Több ezer évig nem is született vér szerinti utódja, egészen 1988-ig, mikor megszületett Jan, aki nem ő ágyékának gyümölcse, képességeiben teljesen azonos Lucian-nel. A vérvonal apraja nagyja ünnepelte a trónörököst.

A gyermek alig volt 5 éves, mikor szüleit elragadta a halál. Három nagybátyja nevelte fel és a csöppségből hamarosan igazi nő lett. Lucian boldogan mutatta be a világ összes lényének színe előtt és a Vének Tanácsa is elfogadta, mint hivatalos utódot.

Jan mindössze 11 évesen kezdte vérvonalát. New Orleans-ban sétálgatott az eső áztatta utcákon, mikor számára szimpatikus férfibe botlott. Magas volt, hosszú barna hajjal és igéző zöldes szemekkel. Louis Le Pointe Du Lac. 

A férfi hosszú évek óta gyászolta azt, akit mindenkinél jobban szeretett. Claudia kislány korában vált az éjszaka teremtményévé. Louis harapta meg és Lestat tette azzá. Kétségkívül nagyon vonzódott hozzá, ám jó ideig távol maradt.

A férfit folyamatosan követték és követik ma is. Mára nem tudni pontosan hányan is lehetnek. A vérvonal összes tagja és a szövetségesek is tisztelik a lányt, mert igazságos és bölcs is fiatal kora ellenére, ráadásul vérvonalába tartozókat családtagjaiként kezeli és segíti is őket.

Pár hónappal ezelőtt Jan az utcán sétált néhány családtagjával, amikor egy fiatal srácot látott harcolni néhány vámpírral, akik nagyon is élvezték, hogy nem átlagos áldozatba futottak bele. A mozdulatai alapján vámpírok között nőhetett fel vagy vámpírvadászok sarja lehet.

Nagyon rossz állapotban volt és több sebből is vérzett, mégsem adta fel, hanem küzdött tovább. Ahogy alaposabban megnézte magának, ugyanazt a kötődést érezte, amit a többi családtagjai iránt is.

Nem teketóriáztak, bekapcsolódtak a harcba és Jan többet is megölt, méghozzá elég kegyetlen módon. Az egyik nő torkát szorongatta, mikor egy másik akart rátámadni, de a többiek nem engedték se az ő sem pedig a fiú közelébe.

Jan az őt környékező nőre emelte tekintetét. - Ez történik azzal, aki Hatcher-re támad.

A nő kikerekedett szemekkel nézte végig, ahogy először átüti a jobb kezét társa mellkasán, kitépi a szívét és minden csepp vért kiszív belőle, majd eltöri a nyakát és le is tépi a fejét. Sikítozva szalad oda még élő társához és vele együtt gyorsan eltűnik az éjszakában.

Jan elengedte a holttestet, majd felkapta a fiút és meg sem álltak hazáig. Figyelve minden mozdulatára vitte be a fürdőszobába, ahol segített neki lezuhanyozni, majd bevitte az egyik szobába és lefektette az ágyra. Nem sokra rá egy hatalmas kötszeres dobozzal tért vissza.

- Mi a neved? - kérdezte a fiút.

- Jaemin. - nyögte fájdalmasan.

- Én Jan vagyok. - nézett a szemébe. - Figyelj rám... ez most fájni fog... nagyon. - mondta, mikor a fertőtlenítős kötszerrel megtisztította a még mindig vérző sebeket. A fiú ordított és a paplant markolászta, majd zihált, mikor a kötszert helyezte a hasára és a mellkasára.

Miután végeztek, óvatosan kihúzta a fiú alól a takarót és betakarta vele, hogy aludhasson. Mikor ránézett Jaemin-re, már eszméletlen volt, de egyenletesen szuszogott. Lassan kezdett hátrálni és halkan lépkedett ki a szobából és behajtotta az ajtót, hogy senki se zavarhassa.